A világ turizmusa, így Thaiföldé is nagy változásokon ment keresztül az elmúlt két évben. Mostani cikkem két okból is íródott; az egyik, hogy az utóbbi hónapokban az ország végre megnyitotta kapuit. Mindezt fokozatosan tette, először csak Phuketen fogadott látogatókat, ma pedig már egyre több tartományba lehet utazni, hétről-hétre könnyebb feltételekkel. A másik ok az elsőből következik: Thaiföld ismét felkerült a listára, ahová újra utazhatunk a „Télből a nyárba” kategóriában, amelynek ideje éppen most van, úgyhogy vegyük elő a bakancslistát és pipáljuk ki végre a „Meglátogatni a thai kultúra gyöngyszemeit” rajta.
A sztereotípiák Thaifölddel kapcsolatban igencsak élnek. Valljuk be, hogy mi magyarok, akiknek nincs tengerünk és ezért oly nagyon vágyunk a tengerparti nyaralásra, elsősorban a lenyűgöző szigetvilágra gondolunk elsősorban oda vágyunk, ha ez a mesés ázsiai ország kerül szóba; és valóban: lenyűgözőek a világ egyik legszebb trópusi országának szigetei és partjai, rendkívüli növény és állatvilágukkal. Ezzel a cikkemmel viszont Thaiföld többezer éves kultúrájára fókuszálva az északi országrész néhány lenyűgöző építészeti kincsét mutatnám be és ajánlanám Önöknek.
„Ha a tengerpartnál többre vágyunk, menjünk északra a mianmari és a laoszi határhoz és nézzük meg Chiang Mait” – mondják a rutinosabb utazók, akik már megfordultak itt és komolyan gondolják, hogy ezzel ki is merítették a thai kultúra kincsestárát. Tény, hogy valóban felbecsülhetetlen értékű építészeti és kulturális örökség bújik meg az északi hegyekben, ahol a hófehér falú, arany kupolás sztúpák igazán lenyűgöző látványt nyújtanak, de Bangkokhoz közelebb is vannak felfedezésre váró, gyönyörű történelmi emlékek, ezeréves templomok és városok. Egy ilyen túrát is érdemes végig utazni Bangkok felől indulva; amit ízlésünknek megfelelően kezdhetünk autóval vagy belföldi légi járattal, ahol a tip-top kis gépek egy órán belül visznek el minket az ország északi részének – a fővároshoz közelebb eső – közepére. Onnan pedig már kezdhetjük is a kulturális felfedező kalandot.
Utunk kezdetén, alig 50 perces repülés után érkezünk majd meg a Yom folyó menti Phraebe, a hasonló nevű tartomány központjába, Észak-Thaiföld egyik kis ékszerdobozába. Egykor falak védték a várost, amelyből itt-ott máig megmaradt valamennyi, ami most felújítva várja az érdeklődőket. A különleges, úgynevezett trópusi szavanna klímájú városka a májustól októberig tartó monszunidőszakot kivéve igencsak meleg tud lenni. Cserébe a környező hegyeket zöldbe borító dús növényzet éppen ezt az időjárást hálálja meg. A trópusi fák között is kiemelkedő értékű az itt termő a tikfa, ami a thai építészeti kultúra alapjául szolgál; ennek egyik méltán híres remeke található itt, a messze földön híres Wong Buri Noble Teak House. A természetesen tikfából épült, világos rózsaszínűre festett nemesi épület nyitva áll a látogatók előtt, bepillantást engedve a helyi gazdag nemesek egykori életébe, miközben a hatalmas ház másik részén ma is Phrae-t, a régiót hosszú évszázadokon át uraló egyik nemesi családjának leszármazottai élnek.
Phrae kivételes kulturális látnivalói között emellett is akad még olyan, amelynek látványa örökre szóló élményt jelent. Ilyen a Wat Pong Sunan templom-komplexum hófehér főépülete, égre törő több száz apró csúcsával és hatalmas fekvő arany Buddha-szobrával. A következő kötelező látnivaló a Wat Phra Non templomegyüttes, amely Phrae és környéke építészetének igen jellegzetes darabja, az arrafelé oly jellemző fekvő Buddha-szoborral, amely az előzőnél lényegesen kisebb – „csak” 9 méteres – és az egyik templom rejtekén találjuk, amelynek falait és tetejét arany, illetve vörös színű dekorációk gazdagítják. Utunkat innen autóval folytatjuk. Nemsokára nem is akármilyen tapasztalatot szerezhetünk a mindössze félórányira található Ban Thung Hongban, az indigó festés fővárosában, ahol saját magunk festhetjük és különféle mintákkal díszíthetjük azt a finom anyagból készült sálat, amit aztán meg is kapunk ajándékba. A helyi kézművesipar remekei a helyi természetes anyagokkal festett – leginkább sárga és indigókék – pamutáruk, blúzok, ingek, ruhák, amelyek a helyi piacok és boltok mellett egész Thaiföldön is igen népszerűek.
Ezután Sukhothai felé indulunk, de útközben is vár ránk egy vallási-építészeti csoda. Bár nem egy ősi építményről van szó, de Wat Phra That Suthon Mongkon Khiri monumentális templom- és szobor együttese így is jelentős építészeti érték, amelyet az ősi, hagyományos struktúrák ihlettek, és amely hatalmas elefánt-, Buddhaés egyéb szobraival egy egész kis völgyet elfoglal. Megérkezve a régió központjába, Sukhothaiba, ismét lehetőség lesz maradandót alkotni a saját kezünkkel. A város híres kerámia készítőiről, Európába és a világ minden tájára exportálják híres termékeiket. Tény, hogy kezünk munkájának eredménye nem vonul be a világörökség remekei közé, de legalább megismerjük a fő helyi díszítőmotívumokat, a halat, a lótuszt, amit egy laikusnak nem is olyan könnyű megfesteni a kerámiákra. Az igazi és méltán híres Sangkhalok kerámiák a Sukhothai Királyság időszakából származnak. A manapság Kínából behozott és itt „testre szabott”, a helyi motívumokkal díszített kerámiákat 1100-1200 fokon égetik ki, az így születő kerámiaszobrok és egyéb termékek több stílus- és színkorszakot ölelnek át. Mind az egyedi művészi darabok, mint pedig a tömegben gyártott termékek iránt óriási a kereslet a világban, olyannyira, hogy a helyi kézművesek alig győzik készíteni azokat.
Ha igazi, korábban csak a fényképeken, filmeken látott ázsiai szerzetesekre vagyunk kíváncsiak, akkor korán kell kelni. Reggel 6 órakor már a Wat Traphang Thontemplomhoz vezető, az épületet körülölelő tó fa hídján kell várakoznunk, méghozzá térdelve. Ha szerencsénk van, ezen a napon jönnek ki a szerzetesek a nép közé; a város lakói sok kis ajándékcsomagot készítenek elő számukra, amelyet ők ilyenkor szoktak átvenni. A csomagok élelmiszert, gyümölcsöt rejtenek. Mi is vigyünk néhány apróságot, ha részesei akarunk lenni a megható ceremóniának. Az itt jellemző, fából faragott házak egyik legszebbike a Baan Chao Nhan Chaiwong, amit kívül és belül is a helyi kézi fafaragások remekei díszítenek, képet adva egy, ha nem is nemesi, de mindenképpen jómódúnak számító helyi család több generációjának életéről. Ezek a házak ráadásul nemcsak nagyok és tágasak, hanem úgy lettek kialakítva, hogy kellően hűvösek is legyenek ahhoz, hogy lakóik számára komfortos érzést biztosítsanak a különleges helyi klimatikus viszonyok között. Ezután következik majd a túra igazi fénypontja, amiért meglátogattuk a várost és a régiót: a Sukhothai Történelmi Park. Mehetünk kerékpáron vagy tuk-tukon is, ki-ki erőnléte vagy kedve szerint. Az egykori város teljes területe hatalmas: mintegy 70 négyzetkilométer. Mi most csak a központját tekintjük meg, amely így is városnyi terület; a Királyi város nevű központi rész és a Wat Mahathat a terület spirituális központja, ami nagyjából szimmetrikus és egyenletesen elhelyezkedő építményekből áll. Az uralkodók és a leggazdagabb családok folyamatosan bővítették területét, amelynek részeként újabb és újabb csediket, templomokat, szobrokat emeltek.
Így aztán hatalmas Buddha-szobrok nyúlnak az ég felé, mint amilyen a Phra Achana, a Wat Si Chum fő figurája, miközben a különböző korok stílusai – a korai thaitól a khmer befolyásig – mindegyike megtalálható itt. A szépséges Wat Si Sawai például khmer stílusban épült, ezért nehéz benne rendszert találni. A gyönyörű építmény azonban ettől különleges: szinte sugárzik a falakból a történelem, miközben áthat minket a spiritualitás. Utunkat délnyugat felé folytatjuk, és amíg Phraeba érkezve nagyjából 550 kilométernyire északra voltunk Bangkoktól és délre Chiang Maitól, most olyan 250 kilométernyire közelítettünk vissza a főváros felé, kicsit nyugatabbra, Mianmar irányába, ami ide igen közel van. Uthai Thani a felfedezetlen csoda, amelynek legnagyobb kincse a természet, hiszen nagy része erdőből és hegyekből áll. A település nemcsak nyugodt életével, vízi életmódjával kínál pihenést és teljes kikapcsolódást, de kultúrájával is. Amelynek messze földön híres reprezentánsa a Wat Thasung csillogó, kristálydíszes temploma, amely a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik. A térség jelentős folyója a Sakae Krang, amely egykor az összeköttetést jelentette az északi és a déli régiók között. Ma halászok élnek itt a vízen takaros kis házaikban, teljesen berendezkedve erre az életmódra. Meg is lehet látogatni őket egy hajókirándulás alkalmával, be-benézve egy-egy halászlakba. Ők látják el friss halakkal a környező városok piacait, melyekből egyet mi is tekintsünk meg – ismét hajnali indulásra lesz szükség –, hogy lássuk a friss árukészletet, amely friss és bőséges és a távolról érkezőknek természetesen egzotikus. Hatalmas békákat árulnak és trancsíroznak fel itt, ami éppúgy a helyi gasztronómiai kultúra része, ahogy mifelénk a kisebbek.
Az egykori főváros – amelyet még 1350 körül alapított Ramathibodi király, aki 1369-ig uralkodott – azonnal rabul ejt minket, ahogy meglátjuk. Ayutthaya Történelmi Park néven ismert ma az a terület, ahol az egykori főváros épületegyüttesei találhatók. -Van, ahol több épület, templom, szoborcsoport maradt meg egy helyen, de ha teljesen meg akarjuk ismerni, készüljünk fel arra, hogy igen nagy területet kell bejárni, és minden sarkon az egykori dicső múlt egy-egy csodás emlékével találkozhatunk. Ezért, ha a teljességre szeretnénk törekedni, semmiképp se gyalog induljunk útnak, hanem stílszerűen béreljünk tuk-tukot vagy autót, amely klimatizált.
Egyes területek pedig elefántháton is bejárhatók. Habár a szépségre és a kulturális minőségre eddig sem kellett panaszkodnunk, a következő kulturális kincsért már önmagában is megérte volna erre a hosszú útra vállalkozni. A világ egyik legszebb középkori városa, az ázsiai múlt értékeit őrző Ayutthaya ugyanis tényleg megszámlálhatatlan csodát ígér. Ayutthaya mesébe illő épületei terrakotta színükkel, a thai, a khmer és egyéb stílusok keveredésével emlékeztetnek a kambodzsai Angkor templomegyüttesre, és nem véletlen, hogy az ember akár órákig is elüldögél az égbe vesző templomtornyok, folyosók és szobrok között. 35 király uralkodott itt Ayutthaya fénykorában, és ez még akkor is látszik, érződik az egész városon, ha 1767-ben óriási károkat okozott a burmai hadsereg, amit azóta helyrehoztak már. És ez a kincs nincs 100 kilométernyire a jelenlegi fővárostól, Bangkoktól. Ennyi látnivaló után, északot magunk mögött hagyva, adjuk meg magunknak a pihenés lehetőségét; kicsit délebbre, már kezdődhet is a csodás tengerparti plázson a nyaralás, amibe azért egy kis kulturális kirándulás is belefér. Az északi körút után mindössze másfél órás autóútra van Pattaya. A népszerű tengerparti város olyan kiváló partszakaszokkal, amilyeneket Thaiföldön mindenütt megszokhattunk, izgalmas hajókirándulásokkal, nyüzsgő éjszakai élettel, elegáns tengerhajós klubokkal és persze szállodákkal vár a város déli részén, amelyek az üzleti élet eseményeinek is színteréül szolgálnak.
De a napfény és a kék tenger mellett a kultúra is kínál csemegét, nem is akármit. A thai fafaragás egyik világszerte ismert remeke és szimbóluma, a Sanctuary of Truth, azaz az Igazság Szentélye Pattaya északi részén egy kis félszigeten található. Az Igazság Szentélyének – amelynek tematikája a vallás – minden centimétere kézzel faragott műremek. Nagyrészt az Ayutthayaidőszak építészeti megoldásait felvonultatva, miközben mind a buddhista, mind a hindu vallás, illetve a kambodzsai, kínai, indiai és thai mitológiák szereplői is felfedezhetők a lenyűgöző szoborkompozíciók között. A monumentális, 105 méter magas épületet egy thai üzletember, Lek Viriyaphan – aki több kulturális projekt kivitelezésében is oroszlánrészt vállalt – kezdeményezésére kezdték el építeni 1981-ben, és folyamatosan készül, előreláthatóan 2050-ig.
