Sri Lankát látni és…

avagy klasszikus Sri Lanka körút egy hét alatt

Sri Lanka a mai napig az álomdesztinációk közé tartozik, mindannyiunk gondolataiban  ott lapul álmainknak abban a kis szegletében, ami a: “jaj, de jó lenne, de úgy sem jön össze” kategória. Nos, igen is összejöhet. Megmutatjuk, hogyan és miért kell igenis felülni a repülőre, hogy megismerjük ezt a csodát, a még létező földi Édenkertek egyikét. Ne hezitáljunk tehát, vegyük meg azt a jegyet, fizessük be azt az utat – és irány: Sri Lanka.

Nem az első utazásom volt kilátásban Sri Lankára, amikor megkaptam a hivatalos meghívást, nem is a második, és miután tudtam, hova megyek, óriási örömmel töltött el, hogy ismét eljuthatok a csodálatos fűszer szigetre. Megvallom, nagy szerelem számomra a kis  – valójában egyáltalán nem kis – sziget. Sri Lankával kapcsolatban, aki már járt ott tudja, hogy mi a meghatározó érzés: meglátni és.. igen, megszeretni. Amikor először repülünk a sziget fölé, nem hiszünk a szemünknek: döbbenetes látvány az elképesztően gazdag növényvilág, sűrű pálma erdő borítja a felszínt, nagyvárosi beton dzsungelhez szokott kis lelkünk számára oly üdítő és hihetetlen, hogy ilyen is van. Pedig van.

Sri Lanka azért rendkívül érdekes és értékes, ha utazási helyszínként választjuk, mert mind természetileg, mind kulturális szempontból, mind pedig a szabadidő hasznos eltöltése, a sportolás szempontjából rendkívüli a választék, amit kínál. Egyszerre vagyunk a világ egyik legszebb természeti környezetében – legyen az  az óceán part, a gazdag dzsungel világ, a hegyek – igen, 2000 méter magas hegyek, a több ezer éves kultúra relikviáival – templomok, sziklabarlangok, sziklaerődök, a sportolás ezer lehetőségéről nem is beszélve és itt nem csak a vízisportokra gondolok, úgymint szörfözés, body boarding, hanem a mesés, vízeséssel, vad folyókkal tarkított hegyekben a hegymászás, kirándulás, trekking, raftingolás és még megannyi sport.

A közlekedés

Sri Lankán kiváló a közlekedés, bárhová könnyen el lehet jutni buszjáratokkal (egyszerű és légkondicionált nagy buszokkal is) vagy vasúttal, amelyet ki tudja miért, az európaiak nagyon kedvelnek. Az árak olyan 200 km-es szakaszra 1500-2000 Ft-ba kerülnek maximum). Az iránytaxik is kedveltek, kiváló autókkal a fenti szakaszra 20 000 Ft-nak megfelelő összegért visznek el. Érdemes többen utazni és szétosztani a költséget.

Igen gazdag programot állítottak össze meghívóink, a Sri Lankai Turisztikai Promóciós Irodában, amelybe a fentiekből mindenből választottak egy “csipetnyit”, lássuk tehát, hogy fér bele egy hétbe egy ilyen klasszikus túra, amelyet kifőztek számunkra – sok-sok hozzávalóval.

Érkezéskor a reptérről a mintegy 40 kilométernyire délre levő Colomboba vesszük az irányt, amely Sri Lanka legnagyobb városa, egykori fővárosa és a mai napig is a legjelentősebb szerepet tölti be a kereskedelemben, a bank szektorban, a pénzügyekben; a gazdaság és pénzügy szíve. Minden cégnek van itt székhelye, központja. A város nagyon gazdag történelmi múlttal rendelkezik, hiszen ez volt – és mai is – az ország kapuja az Indiai óceánon a világ felé. Ázsia egyik legnagyobb kikötője van itt, amelyet angol koloniális épületek vesznek körül, emlékeztetve a koloniális idők egyik jelentős állomására, a fő vám épület is ebben a stílusban készült anno és én is ennek nyüzsgő forgatagát és a gazdag hajóforgalmat szemlélhetem felülről, Colombo legrégebbi szállodájának, a Grand Oriental Hotelnek az ablakából nézve, amely szintén koloniális épület és államfők, királyok, filmsztárok lakják időnként.

Colombo óriási változáson ment át egy év alatt, amikor itt jártam utoljára, felhőkarcolók tucatjai nőnek ki a földből, a város az ázsiai megacity-k nyomába lép, nem titkolt célja, hogy félúton a távol-kelet felé az egyik legjelentősebb modern kereskedelmi, pénzügyi, kultúrális, utazási központtá váljon és roham léptekkel halad is efelé. Ugyanakkor a város történelmi negyedei gyönyörű koloniális épületekkel tarkítottak, amelyeket felújítottak és szállodaként, banképületként működnek. Az alapvetően buddhista vallású városban jelen vannak az egyéb vallások gyönyörű épületei is, a meseszép buddhista Gangaramaya Templom mellett megtekintünk egy hindu templomot és a Vörös Mecsetet is. A Holland idők mementói a Wolvendhal templom, a régi holland kórház, de a must-ok közé tartozik a Bandaranaike Conference Hall Emlékmű, a kormányzati negyed, és a mesés Galle Face, az Indiai óceánon partján végig húzódó sugárút és épületei, Lighthouse Clock Tower óratorony, az óriási álló Buddha szobor és még sorolhatnánk. Nehéz egy napba sűríteni, nem is lehet, de most csak ennyire van idő.

Másnap elhagyjuk a nagyvárost és a vidék felé vesszük az irányt, először északra, elhaladunk Negombo mellett, majd észak-keletre, Dambulla felé. Itt nincs autópálya, ezért az egysávos úton – baloldali közlekedés van – a mintegy 160 kilométer megtétele több óráig tart, közepesen haladunk, ami nem is baj, mert legalább gyönyörködhetünk a természetben, amelynek gazdagságával egyszerűen nem lehet betelni. A takaros kis házak összhangban épültek a természettel, így, mivel a növényzetet nem irtották ki, a hatalmas pálmaligetek, bambuszok és gyümölcsfák alatt kellemesen hűvös van és mivel állandóan jár a szél, nem szükséges a légkondicionáló. Az épületek ajtóin és ablakain van egy felső sáv, amelyet csak gyönyörű fafaragás díszít, így a levegő éjszaka is jár a házakban, amikor becsukják az ajtókat. Kerítés sehol – minek is lenne, nincs mitől, kitől félni. Jellemző a teljes közbiztonság egész Sri Lankán, itt élnek a világ legkedvesebb, legbarátságosabb emberei.

A gyomrom összeszorul az izgalomtól, ahogy megérkezünk lassan a világ legnagyobb festett barlangjai, a dambullai barlangok közelébe, amely a szikla templom vagy barlangtemplom komplexumnak ad otthont. Máris összeköthetjük a kultúrális és sportprogramot, mert helyes kis hegyet kell megmásznunk ahhoz, hogy láthassuk a világ legnagyobb buddhista barlangtemplomát. Aggódva gondolok a másnapra, amikor a Sigiriya lesz a cél.. De egyelőre itt vagyunk és választhatunk, hogy lépcsőn, vagy magán a hegyoldalon, a köveken felmászva szeretnénk infarktust kapni, mire felérünk. De megéri! Az évek óta látni áhított rendkívüli szépségű kincs 5 barlangból áll, melyet mintegy 22 ezer négyzetméternyi, hagyományos helyi festékkel festett felület díszít és mintegy 157 kisebb- nagyobb Buddha, istenség és király szobor és sztupák teszik felejthetetlenné. A lélegzetünk eláll, a helyszínnek olyan a spirituális kisugárzása, mindenki önkéntelenül csendben marad, pedig sehol erre egy figyelmeztetés. Találtak itt 2700 éves csontokat is, amely arra utal, hogy a hely rituális égetések színtere volt, de a buddhizmus megérkezésével – K.e. 1. század környékén –  e vallás szent helyévé vált lassan. A hely érdekessége még az is, hogy a barlang falán áthatoló víz felfelé (!) folyik végig a barlang tetején, és a túloldalon gyújtik össze a szent vizet. Ezt saját szememmel láttam, hihetetlen látvány, szent jelenségnek tartják – és az is.

A délután a természeti kincsek látogatásának jegyében telik, nem is akárhogyan! A Minneriya Nemzeti Parkot látogatjuk meg, egy szafarira vagyunk hivatalosak. Közeledvén a helyszínhez többször látunk a terepen elefántokat, amelyeket, ha az utakhoz közelítenek, durranó patronos lövéssel ijesztenek vissza a vadonba. A nemzeti park növényzete gyepes területekből, fás- és cserjés ligetekből és egy hatalmas tórendszerből áll, amelynek területén elefánt hordák élik békés mindennapjaikat, róják kilométeres túráikat, háborítatlan, ideális körülmények között. A túra nemhogy off-road, de off-off roadnak mondanám, ahogy a terepet megjárjuk és hamar köddé foszlik az a tervem, hogy állva fotózok vagy filmezek a rendkívül egyenetlen terep miatt. Így aztán megállunk időnként és úgy készítjük el a felvételeket. Lélegzetelállító a látvány, megáll az idő, ahogy az elefánt, bivaly, vaddisznó csordák között leállunk és figyeljük őket a nagy csendben. Számos madárfaj, de sakálok és más vadak otthona is Sri Lanka sok vadasparkja, nemzeti parkja közül az itteni, a Minneriya Nemzeti Park.

És eljött a nap, amikor utazásunk egyik csúcspontja – értsd szó szerint – a program: a Szigirija szikla és az azon álló ősi erőd, királyi citadella és kertrendszerek meglátogatása – de mindenekelőtt a szikla megmászása. Gyönyörűen megtervezett ősi kert és tórendszer vezet a sziklához, amely  állítólag 200 méter magas – szerintem minimum 20 kilométer. Lépcsőkön lehet a túrát megtenni. Az első tüdő- és szívszaggató 10 emeletnyi lépcső után elgondolkozunk, hogy menjünk-e tovább, annál is inkább, mert a hegy közepe táján csigalépcső vezet felfelé majd lefelé egy szint eléréséhez – mindez a hegyen kívül, szó szerint az égben sétál az ember. Tériszonyosok menyországa.. kerítéssel védett ez a rész, de szinte levisz a szél, olyan erős. Kárpótolnak viszont a hegyoldalt beborító meseszép festmények, amelyek – többek között – az egykori király, Kásjapa háremének hölgyeit is ábrázolják. Na de másszunk tovább a hatalmas oroszlán lábakkal díszített kapu szintjére, amely egy kisebb térnyi vízszintes területen található és innen már csak mintegy 10 emeletnyit kell mászni a tetőn található díszkertek, udvarok magasságába, a tetőre. A látvány természetesen megéri, alattunk a meseszép dzsungel egészen a látóhatárig.

Kipipálhatjuk a fenséges Szigiriját, irány le délre Kandy, az ország kulturális központja felé, amely természetföldrajzilag is az ország közepe. Bevesszük magunkat a hegyek közé, a kisbusz szerpentineken kaptat egyre feljebb. Ez még az a hegyvidék, ahol a trópusi dzsungel növényzet az úr, szívesen aludnék, de úgysem tudok a rengeteg kanyar miatt, inkább gyönyörködöm a természet megunhatatlan gazdagságában, sziklák, a dzsungel, a folyók és vízesések vidéke ez. Kandy jelentése is a “Város a hegyekben”. Központja a Kandy városa, amelynek központja a Sri Wickramarajasinghe király által kiépített tó és környéke, mellette a Szent fog templomával, amelyben állítólag Buddha egyik fogát őrzik. A híres fő templom mellett a komplexum egy sor kisebb templomot, szentélyt és múzeumot is magában foglal.

Mi is hivatalosak vagyunk az esti szertartásra, ahol fehér ruhába öltözött – a fehér a tisztaság és elhivatottság jele a sri lankai emberek között, ezért minden vallási szertartáson ezt viselik – tömeg várja sorát, hogy vethessen egy pillantást a szentélyre, ahol a fogat őrzik. Néhány kiváltságos be is mehet, de hogy ők láthatják-e azt nem tudom, mi kívülről vethetünk a szentélyre egy pillantást egy-másfél órás várakozás után a tömött sorban. A szertartás és a templomban töltött idő fenséges, spirituális, mindenhol imádkozók, férfiak és nők vegyesen, öregek és fiatal anyák karonülő gyermekekkel.

Másnap visszatérünk a hegyekben levő szállásunkból a városba és megtekintjük a híres botanikus kertet, amely egy másik világ, nem igen hittem volna, hogy lehet Sri Lanka, azon belül Kandy természeti szépségét fokozni, de ez itt maga a mennyország 60 hektáron, a közeli Peradeniyában. Sri Lanka legimpozánsabb és legnagyobb botanikus kertjét egykor csak a királyi család tagjai láthatták, ma nyitva áll a nagyközönség előtt. Fő attrakciói a különleges orchidea gyűjtemény, a királyi pálmák sétánya, a 40 méter magas óriási bambuszok, az óriási fügefa a nagy gyeptengeren hatalmas törzsével és esernyőszerű lombkoronájával. Este megtekintjük a híres Kandy tánc- és tűztánc bemutatót, amely igen fergeteges és sikeres, néhol hajmeresztő mutatványokkal és mivel az első sorban ülünk, időnként a megpörkölődés lehetőségével.

Másnap reggel a hegyek egy másik fajtája vesszük az irányt – nem is akárhogyan, hanem a híres vasútvonalon: irány Nuwara Eliya, avagy az itteni Little England. Nos, itt a mozdony füstje szószerint rendesen megcsapott, lévén végig fotóztam és videóztam a 4-5 órás vonatúton. Lassan kapaszkodik felfelé a történelmi mozdony és kocsijai, és klímát váltunk: ez már egy szubtrópusi hegyvidéki éghajlat, lassan átalakul a dzsungel növényzet hegyvidékivé, eső mindenhol és felhők, amelyek itt-ott vastag párnával takarják a hegyeket, hihetetlen, hogy ez is a trópusi Sri Lanka. 2000 méter magasan járunk, vízesések, barlangok és természetesen tea ültetvények hosszú kilométereken és hegyláncokon át. Az angolok csak ezen a klímán, itt bírták ki az életet anno, nos ennek számos nyoma van még ma is: a Queen’s Week-end House, a Grand Hotel, a Hill Club a Szt. András hotel és a városi posta épülete és számtalan hétköznapi épület, egykori gyarmati stílusban. Ma felújítva, eredeti berendezési tárgyakkal hotelként működik némelyik, angol stílusú gyeppel és kerttel a ház körül. Tiszta tudathasadásos állapot: mintha Angliában lennénk – mellette egy teaültetvény a házak között.. A ruházatot melegre cseréltük, természetesen.

Szállásunk egy brit koloniális épületben van, az egykori ültetvényes klubháza volt – ma a Jetwing hálózat egyik luxus hotele -, ahol szintén mintha visszamentem volna az időben pár száz évet, úgy érzem magam a szobámban. Másnap megtekintünk egy tea ültetvényt és egy gyárat is, ahol megtudjuk hogy a tea leveleket ültetésük alapján három tengerszint feletti magassági szint és a méretük szerint osztályozzák, így alakul ki az a 9-12 kategória, amely szerint feldolgozzák és értékesítik. A leveleket a mai napig szigorúan kézzel szedik a minőség megőrzése végett. Itt is, ahogy Sri Lankán mindenhol ezt a kíváló fekete teát isszuk, cukorral és tejjel, ahogy az dukál.

Fájó szívvel veszünk búcsút a hegyektől és még sokfelé megállunk fotózni a fákra leülő felhőket, vízeséseket és teaültetvényeket. A hegyekből lassan leereszkedünk a szerpentinek végtelen során és lassan visszaautózunk a keleti partra Negomboba, amely a legnagyobb keresztény kolónia helyszíne, halászfalú és az európaiak klasszikus nyaraló helye is. Mindenhol vitorlások és kis hajók, a hires Dutch Canal egy mesés szépségú szakasza, a Negombo laguna helyszíne és kiváló érkezési és indulási helyszín egyben, hiszen 25 kilométernyire van a nemzetközi repülőtértől. Viszlát Sri Lanka, biztos, hogy visszatérünk, mert meglátni és..