Madagaszkár keleti ékköve – a Sainte-Marie sziget

Elmerengve nézek reggelim és reggeli teám felett az óceán felé. A felszolgálás hibátlan, mind a személyzetet, mind a felszolgált ételeket illetően, amely egy négy fős családnak is bőven elég lenne. A legalább hat féle péksütemény pont olyan meleg, mint amilyennek lennie kell, a kiválóan képzett személyzet lesi minden mozdulatomat. Nos, a látvány sem mindennapi. A Sainte-Marie öböl túloldalán, a távolban Madagaszkár, a fő sziget körvonalai sejlenek fel az óceáni pára felett. A tengeri szellő a trópusok semmihez sem hasonlítható édes illatát hozza, a pálmafák levelei susognak a szélben. Akinek ez nem elég szép, az jobb, ha másik bolygót választ…

Business is business

Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy a szakmám által a világnak ilyen gyönyörű tájaira juthatok el, olyan emberekkel és sorsokkal találkozom, amelyre esélyem se lenne otthon ülve. Ezúttal Madagaszkárra kaptam meghívást, ahol az első napot utazási szakemberként az ITM (International Tourism Fair) látogatásával kezdtem, amely az Indiai-óceán legnagyobb nemzetközi turisztikai vására és az idén kilencedik alkalommal került megrendezésre Antananarivoban, a fővárosban. Az ONTM (Office National du Tourisme de Madagascar, a Madagaszkár Nemzeti Turisztikai Hivatal) által a madagaszkári kormány támogatásával, a PIC (Pôles Intégrés de Croissance) projekt keretében, az antananarivói Ivato Nemzetközi Konferencia Központban (CCI Ivato) rendezték meg újra, négy év után.  Az ITM célja az volt az idén is, hogy összehozza az utazás szerelmeseit és az új lehetőségeket kereső és kínáló turisztikai szakembereket, egyben remek alkalom Madagaszkár számára, hogy az Indiai-óceán és Dél-Afrika vezető turisztikai célpontjaként pozícionálja magát. A „Vanília-szigetek” és a nemzetközi turizmus vezető szereplői magas szintű konferenciákon vettek részt, majd szakmai tárgyalásokra is nyílt lehetőség a tágabb régió turisztikai cégeinek, utazási irodáknak, légitársaságoknak, helyi turisztikai hivataloknak, hoteleknek a képviselőivel.

Nosy Boraha

Az utam másik célja Madagaszkár egyik különleges, csodaszép trópusi szigetének, Sainte-Marie-nak vagy más néven Nosy Boraha-nak, valamint a mellette levő apró szigeteknek a felfedezése, megismerése. Elgondolkodom, amint a fősziget felett a helyi repülőjárattal úton vagyunk Saint-Marie-ra, hogy bizony nem egyszerű itt eljutni az ország egyik feléből a másikba. Egyik hegy a másik után, sehol egy sima terep. Amikor megkérdeztem a guide-omat Tanán, hogy a híres baobab fákhoz hogyan juthatnánk el, elmondta, hogy az a sziget nyugati és dél-nyugati területein található. Mondtam neki, hogy autózzunk el oda, mennyi ideig tart? – „Mindössze két nap” – mondta.. Nos, azt hiszem, a repülőt választanám és ez így van itt is, hiszen napokba telne, mire az autóval és hajóval elérnénk Ambodifotatra városát – vannak amúgy kifejezetten erre tervezett túrák -, amely a hajóval vagy repülővel érkező látogatók belépési pontjaként szolgál a szigeten. A remek belföldi repülőjáratokkal viszont nincs másfél óra sem és landolunk Sainte-Marie hamisítatlan csodaszép trópusi szigetének tündéri pici modern repülőterén. Érkezéskor kíváncsiskodó várakozók nézelődnek és hamarosan be is terelnek a minket fogadók egy szuper VIP váróterembe, hogy ne fáradjunk a csomagjainkkal a rekkenő párás hőségben.

Antananarivo – a főváros

Antananarivo Madagaszkár fővárosa és egyben legnagyobb városa. A város neve malagaszi nyelven: „ezer ember városa” – ki tudja, miért és gyakran „Tana”-ként rövidítik, amelyre csak egy idő után jöttem rá; ez érthető, hiszen a hosszú városnevet elég nehéz sokszor egymás után kimondani egy beszélgetés során.  Antananarivo, az ország politikai, gazdasági, kulturális és turisztikai központja Madagaszkár középső felföldjén fekszik, szinte az ország közepén. Nagyságát jelzi, hogy mintegy harminc kilométer hosszan terül el az elővárosokkal együtt, lakossága pedig közel kétmillió fő.  Antananarivo híres élénk kulturális életéről, számos múzeum, galéria és színház mutatja be az ország művészetét, történelmét és előadóművészetét. A város számos étkezési lehetőséget is kínál, a hagyományos madagaszkári konyhától a nemzetközi ételekig. A város gazdag történelemét igazolja, hogy a hagyományos madagaszkári építészet és a modern építmények keverednek mindenhol.  Antananarivo néhány kiemelkedő nevezetessége közé tartozik a Rova of Antananarivo, a királynő palotája az 1600-as évekből, amely egy történelmi királyi palotaegyüttes, az Andafiavaratra palota, Madagaszkár elnökének hivatalos rezidenciája vagy az Analakely piac, egy nyüzsgő piac, ahol a helyiek és a turisták különféle árukat és hagyományos kézműves termékeket vásárolhatnak.

A paradicsomi Sainte-Marie-sziget, amely manapság inkább a nyugalomra vágyók nyaraló Paradicsoma, sok mindenről híres – természeti szépségéről, fehér homokos strandjairól, kristálytiszta vizéről, bőséges tengeri élővilágáról. Igen gazdag történelmi múltja is van, többek között azért, mert egykor kalózparadicsom volt; sok helyen megfordultam, de most láttam először ennek a történelmi relikviáit is. A sziget nyugodt és festői környezetet kínál azoknak, akik trópusi paradicsomot keresnek Madagaszkáron. Az egyik leghíresebb látnivalóvalója viszont az, hogy a vándorlási szezonban a púpos bálnák megfigyelésének kedvelt helyszíne. Júliustól szeptemberig az óceán óriásai a sziget körüli vizekre érkeznek, hogy itt szüljék meg kicsinyeiket és párosodjanak, így a látogatóknak egyedülálló lehetőségük nyílik arra, hogy testközelből szemtanúi legyenek e csodálatos teremtményeknek, akár csónakokból, egyszerű beevezéssel is. Én magam is láttam kettőt szabadszemmel a partról, pedig még csak éppen elkezdődött a bálna szezon. Nos, a sziget minden nevezetességét be fogom mutatni, most elsőként a bálnák nagy ismerőjét, az immár 25 éve itt élő Henry Bellon urat kérdeztem erről az egyedülálló természeti jelenségről és az ő tevékenységéről ezt illetően:

Jó tudni

Visa on Arrival – Az országba történő érkezéskor a repülőtéren utazási típustól és időtartamtól függően Érkezési Vízumot kell fizetni – egy átlagos túristaút díja kb. 10 dollárba kerül.

Teljes részletességgel kérik a megkapott Covid elleni védőoltások adatait, úgyhogy vigyük magunkkal az ezt igazoló okmányokat.

Nem előírás a sárgaláz elleni oltás, vagy a malária tabletta szedése.

Feltétlenül vegyünk fel helyi valutát akár már a reptéri automatából. A fővárosban elfogadják az általunk vitt eurót vagy dollárt, de vidéken már nem igen, sőt a fővárosi piacokon sem.

A helyi valuta neve: Ariary.
Nagyjából 4000 Ariary = 1 Euro

Sainte-Marie, a trópusi Paradicsom

A Sainte-Marie-sziget, vagy Nosy Boraha Madagaszkár észak-keleti partjaitól – a legközelebbi ponton – mintegy 7-8 kilométerre fekszik. Nagysága elenyésző a fő szigethez képest, mindössze 222 négyzetkilométernyi, hossza 60, szélessége mindössze 10 kilométer. A szigetet borító zöld tájak növényzete igazi trópusi Paradicsom, a dzsungelekben 5 endemikus pálmafa is található, vagyis amelyek kizárólag itt nőnek. Mangrove erdei ökoszisztémájának felfedezése különleges programot ígér. Madarak, kétéltűek, hüllők, orchideák mindenfelé. A szigeten számos fűszert termesztenek, kávét, szegfűszeget; mi magunk is meglátogattunk több helyen is házi vanília ültetvényeket. A halászat is jelentős, a helyi halászok oly jellegzetes színes csónakjai a parton fekszenek,  illetve a vízen igyekszenek kihalászni a napi betevőt.

A sziget körül több helyen korallzátonyok, általuk alkotott természetes medencék. Talaját korallhomok alkotja, állatvilága különleges; itt is, akár a fő szigeten, több makifaj él. Lakosai ugyanazok, akik a fő sziget keleti partvidékén is élnek, néhány tízezerre tehető mindössze a számuk. Ambodifotatra, a főváros színes épületeivel, kis helyi éttermeivel, boltjaival várja a látogatókat, a sziget lakosságának nagy része viszont a tőle keletre, északra és délre vezető utak  és az óceán közötti trópusi növényzettel borított területeken él, szinte folyamatosan lakva azt, nem igen lehet azt mondani, hogy egy-egy településre koncentráltan, igazi paradicsomi körülmények között.

Lehet ide hajóval is érkezni, Ambodifotatra a belépési pont, de ha a fővárosból, Antananarivoból jövünk, egyszerűbb a helyi repülő járatot választani, azzal egy-másfél óra alatt odaérünk. Kalkuláljuk be, hogy az időjárás miatt a gépek később indulhatnak – ez érkezéskor nem biztos, hogy baj, de ha hazafelé megyünk, feltétlenül hagyjunk tartalék időt, úgy válasszunk járatot.

A sziget egyik leghíresebb látnivalója az, hogy a púpos bálnák itt gyűlnek össze minden évben júliustól szeptember végéig és itt párosodnak, illetve hozzák világra kicsinyeiket. Azért teszik ezt, mert ez a tengeri folyosó a madagaszkári fő sziget és Sainte-Marie között igen nyugodt, védett a nagy óceáni viharoktól és hullámoktól, optimális a bébik világrahozatalára. Olyan nagy számban, több ezren vannak jelen, hogy egyszerű csónakázással is részesei lehetünk ennek az élménynek, sőt a partról is látszanak. Én magam is láttam kettőt, pedig még a szezon előtt voltam ott pár héttel. 

A bálna megfigyelésen kívül a Sainte-Marie-sziget számos tevékenységet kínál az ide utazóknak, többek között búvárkodást, halászatot és hajókirándulásokat a közeli kisebb szigetekre. A sziget számos gyönyörű stranddal rendelkezik, mint például az Ambodifotatra Beach és a Piment Beach, ahol pihenhetnek, úszhatnak és napozhatnak.

Itt található Madagaszkár első temploma is, amelyet még a franciák építettek. Nos igen, a franciáktól eredeztethető a sziget Sainte-Marie neve is, amely azelőtt ugyanez volt, csak portugálul: Santa Maria. Egymást váltották itt a hódítók, ahogy oly sok szigeten az Indiai-óceán térségében. Madagaszkár és a környező kisebb szigetek a fő hajózási útvonalakon voltak. Rátették ezért a kezüket a 17-18. században a hajós hódító népek és kihasználták a forrásait, kifosztották a kincseit. A part menti kisebb-nagyobb szigetek, mint Sainte-Marie is ugyanakkor remek búvóhelyül szolgáltak a kalózok számára.

Kalóz Paradicsom

Bármilyen hihetetlen is számunkra, a kalózvilág létezett. Az általunk csak a történelemkönyvekből, később filmekből ismert kalóz történekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a fantázia művei, vagy eltúlzott mesék, de nem. A Sainte-Marie-sziget gazdag kalóz múltra tekint vissza – amitől akkortájt nem hiszem, hogy a helyiek túl boldogok lettek volna – mivel a sziget egykori kalóz paradicsom volt. 

A sziget közel helyezkedett el azokhoz a fő hajózási útvonalakhoz, amelyeken a gazdag rakománnyal teli hajók      visszatértek Európába a kelet-indiai szigetvilágból; a sziget öblei védelmet nyújtottak a viharoktól; végezetül a sziget bőséges táplálékot nyújtott a kalózoknak. A sziget félreeső  és rejtett öblei ideális búvóhelyet biztosítottak a kalózok számára, ahol lesből támadhattak az áthaladó hajókra, és elraktározhatták zsákmányukat.

A különböző nemzetiségű kalózok, köztük az angolok, franciák és hollandok Sainte Marie-t bázisként használták a kereskedelmi hajók elleni rajtaütésekhez. Fosztogattak, hajókat foglaltak el és megtámadták a helyi településeket is.

Álmomban nem hittem volna, hogy hétköznapi életük mementóiba valaha betekintést nyerek. Pedig így volt. Stílszerűen egy kalózt küldtek értünk – ha nem is hajóval, de egy jellegzetes helyi csónakkal, amibe már beszállni sem volt egyszerű a mólóról, anélkül, hogy ki ne fejeljen belőle az ember. Áthajóztunk egy pici kalóz szigetre, ahol számtalan itt maradt emlék árulkodik arról, hogy az egykori kalózok bizony berendezkedtek itt. Nagyon okos halcsapdájuk volt például, amelyet az óceán vize látott el folyamatosan friss vízzel. Megtaláltuk a tartózkodási helyüket is és azokat a rejtett egérutakat, ahol menekülni tudtak a sziget másik felére, ha az hirtelen szükséges volt. Döbbenetes élmény ezeket személyesen megtapasztalni. Hogy mennyire itt éltek és haltak, ahhoz ismét hajókáznunk kellett egy kicsit a szemben lévő partszakaszra, ahol kis kaptató után, a domb tetején az itt meghalt – nagyrészt francia – kalózok sírjai emelkednek. Ezek a sírok feltehetően olyan kalózokhoz tartoznak, akik kalózkodás közben vagy betegség következtében haltak meg, és a szigeten temették el őket. Elképesztő élmény; egy, a történelem, ha nem is dicső, de mégiscsak jelentős darabkája. 

Olyan híres kalózok éltek itt, mint Olivier Levasseur, Henry Every. William Kidd, más néven Kidd kapitány volt az egyik leghíresebb kalóz, aki Sainte Marie-hoz kötődik. A szigetet rejtekhelyként használta, és állítólag kincseinek egy részét is ott ásta el. Más híres kalózok, akikről ismert, hogy gyakran megfordultak a környéken, többek között Thomas Tew és Robert Culliford. Sokan családot is alapítottak itt.

A kalóztörténelem emlékére Sainte Marie-ban található a Kalózmúzeum (Le Musée de la Pirate), amely a sziget kalózkori örökségéről szóló tárgyakat, dokumentumokat és információkat mutat be. Itt megismerkedhetünk a kalóz korszakkal és felfedezhetjük a sziget kalózkodáshoz fűződő kapcsolatait. Bár a kalóz korszak már régen elmúlt, a sziget történelme még mindig megragadja az Indiai-óceán vizeit egykoron bebarangoló kalózok kalandos történetei iránt érdeklődő látogatók fantáziáját.

„Madagascar is adventure” – avagy “Mura-mura”..

Amikor második napja sem értünk oda, a megtervezett program helyszínére, ahová elindultunk reggel, idegenvezetőnk ezzel nyugtatott: “Madagascar is adventure” – vagyis Madagaszkár a kaland, az élmény. Nem arról szól, hogy pontosan az történik, amit elterveztünk. Nem kell azon aggódni, hogy mikor érünk oda, mert az teljesen kiszámíthatatlan és az sem biztos, hogy megtörténik – ahogy esetünkben sem. Élvezni kell magát az utat, az élményt és lazítani kell. Mura-mura – ahogy másik idegenvezetőnk mondta bölcsen, azaz: csak lassan-lassan és nyugodtan. Jobb, ha ezt a mentalitást magunkévá tesszük, mert a megszokott európai normák itt nem alkalmazhatóak és jobb is ha elengedjük őket. 

A híres baobab fák

Madagaszkár világszerte talán a híres baobab fáiról ismert leginkább és a sziget több baobab fajnak is otthont ad. Bár a baobabot leginkább Madagaszkárhoz kötik, Afrika más részein, Ausztráliában és az Arab-félszigeten is megtalálható. Madagaszkár azonban különösen ismert változatos és egyedi baobab fajtáiról, és itt található belőlük a legtöbb.  A következő hat baobab fa fajta honos a szigeten:

Adansonia grandidieri: Ez a faj az egyik legikonikusabb madagaszkári baobab fa. Vaskos, palack alakú törzse van, és lenyűgöző magasságot érhet el. A grandidieri baobabfa Madagaszkáron endemikus, azaz csak a szigeten található meg.

Adansonia suarezensis: Ezt a fajt általában Suarez-baobabként ismerik. A többi baobabfajhoz képest viszonylag karcsú törzzsel rendelkezik, és szintén Madagaszkáron honos.

Adansonia za: Az „erdő anyja” vagy majomkenyérfa egy másik, Madagaszkáron található baobab faj. Vastag, hengeres törzsű, és nagy, fehér virágairól ismert.

Adansonia madagascariensis: Ez a faj a madagaszkári baobab vagy renala fa néven ismert. Jellemzője a duzzadt törzs, és Madagaszkáron endemikus, tehát ez csak itt található.

Adansonia perrieri: Ez a faj Perrier-baobabként is ismert, és Madagaszkár északnyugati részén található. Viszonylag karcsú törzse és összmérete a többi baobab fajhoz képest kisebb.

Adansonia rubrostipa: Ez egy nemrégiben felfedezett baobab faj Madagaszkáron. 2012-ben azonosították, és jellegzetes vörös porzóiról ismert. Közismert neve a fonya baobab.

Lemurok, vagy makik

Madagaszkár számos egyedülálló és változatos főemlős fajnak, közismert nevükön makiknak ad otthont. Bár a makik nem majmok, a főemlősök rendjébe tartoznak, és csak Madagaszkáron találhatók. A makiknak sokkal több faja és alfaja létezik, mindegyiknek megvannak a maga egyedi jellemzői és alkalmazkodása a sziget különböző élőhelyeihez. Íme néhány főbb makifaj, amelyek Madagaszkáron él:

Gyűrűsfarkú maki (Lemur catta): A gyűrűsfarkú maki talán a legfelismerhetőbb makifaj. Jellegzetes fekete-fehér csíkos farka és szürkésbarna teste van. Társas viselkedésükről és arboreális életmódjukról ismertek.

Indri (Indri indri): Az indri a legnagyobb makifaj, és egyedi, hangos jajveszékelő énekre emlékeztető hangjáról ismert. Fekete bundájuk fehér foltokkal, kerek arcuk és nagy, borostyán színű szemük van.

Szifakák: Madagaszkáron több szifakafaj is él, köztük a Coquerel’s Sifaka (Propithecus coquereli), a Verreaux-szifaka (Propithecus verreauxi) és a diadémszifaka (Propithecus diadema). A szifakák a fák közötti ugrálás jellegzetes módjáról és gyönyörű selymes bundájukról ismertek.

Egérmakik: Az egérmakik a legkisebb főemlősök a világon. Éjszakai állatok, és egérszerű megjelenésük van, innen a nevük. Madagaszkáron több egérmakifaj is él, köztük a szürke egérmaki (Microcebus murinus) és az aranybarna egérmaki (Microcebus ravelobensis).

Bambusz lemúrok: Madagaszkár több bambuszmaki fajnak ad otthont, köztük a nagyobb bambuszmaki (Prolemur simus) és az arany bambuszmaki (Hapalemur aureus). Ezek a makik speciális étrenddel rendelkeznek, amely főként bambuszból áll.

Gyapjas makik: A gyapjas makik, más néven avahik, kisméretű és éjszakai makik. Vastag, gyapjas bundájuk segít nekik a túlélésben hűvös és ködös erdei élőhelyükön. 

Ile aux Nattes

Utolsó Sainte-Marie szigetén  töltött napunk programja a vele szinte összeérő Ile aux Nattes sziget meglátogatása volt. A sziget eléréséhez újra kenuba kellett szállni, kezdtem megszokni. Jó, ha vízálló lábbelivel készülünk ezekre a túrákra, mert sosem lehet tudni, mikor szállunk valahol hajóba, csónakba és azonnal eláztat az óceán, ahogy a csónak közelébe megyünk. A városi elegancia itt nem hasznos.

Ile aux Nattes, más néven Nosy Nato cseppnyi szigetére a jobb úszók át is úszhatnak. A sziget gyönyörű strandjairól, kristálytiszta vizéről és érintetlen természeti környezetéről ismert. Ile aux Nattes azok számára ajánlott úti cél, akik szeretnének elmenekülni a városi élet nyüzsgése elől és elmerülni egy nyugodt trópusi paradicsomban. A sziget érintetlen a tömegturizmustól, így a látogatóknak békés és magányos kikapcsolódást kínál. Az Ile aux Nattes-i festői strandok fehér homokjukról híresek. A szigetet körülvevő nyugodt vizek ideálisak az úszáshoz, a búvárkodáshoz, lehetővé téve az ide látogatók számára, hogy felfedezzék a színes korallzátonyokkal és tengeri élővilággal teli, vibráló víz alatti világot. 

A természeti szépségeken kívül az Ile aux Nattes gazdag kulturális örökséggel is rendelkezik. A helyi lakosság elsősorban halászokból és földművesekből áll, és hagyományos életmódjuk hozzájárul a sziget varázsához.  Megtapasztalhatjuk a helyi madagaszkári kultúrát, kapcsolatba léphetünk a barátságos lakosokkal és élvezhetjük az autentikus konyhát. Aki erre vágyik, csapjon le rá időben, mert túl sok szálláshely itt nincs, amelyek vannak, azok viszont tökéletesek, inkább kisebb hotelek, vendégházak, öko-házak. 

A szigetet Sainte Marie-ból hajóval is meg lehet közelíteni, a két sziget között rendszeres kompjáratok közlekednek.

Összességében az Ile aux Nattes nyugodt és idilli menedéket kínál a trópusi paradicsomot kereső utazóknak, akik lenyűgöző természeti szépségeket, eldugott partokat és a helyi madagaszkári életmódot keresik.

Köszönjük utunkat a Madagaszkári 

Turisztikai Hivatalnak!