Hasznosak számunkra az úton? Szükségünk van rájuk? Biztonságot nyújtanak?
Örök kérdések és megnyugtató válaszok egy műszaki ember tollából.
Előző cikkemben a gyakorlatias és felettébb hasznos kiegészítőket vettem sorba, ám ez alkalommal hagyom a képzelőerőt kibontakozni, a fantáziát szárnyra kapni. Nem feltétlenül hasznos, de egyedi, nem hétköznapi, néhány esetben akár feleslegesnek is mondható eszközöket mutatok be a következőkben.
Az igazi hipster életérzés netovábbja két keréken a papírpoharas kávéval válik egésszé, az előrelátók pedig a többször is használható műanyag verzióval jelennek meg a nyeregben. De hova tegyük a poharunkat, ha a sportolók hóbortjának tartjuk a kulacstartót? Nyilvánvalóan a nyeregre szerelhető pohártartóba, ha magabiztos – két kézzel a kormányt fogva – megjelenés a cél. (Megj. a csengő az eredeti képen sincs jelen, pedig kötelező kiegészítő). Két esetben praktikus ez a tartó: ha tükörsima aszfalton gurulunk, vagy ha van fedője a pohárnak, ki-ki döntse el mivel tud operálni.
A hidratálás nagyon fontos, főleg ha gyors és izzasztó tempót követünk. Minden felesleges mozdulatot nélkülöz, ha a játékos nevű VelEau (kiejtve “velo”) “öntözőrendszert” szereljük fel a nyergünk hátuljára. Nem kell mélyre hajolni a nehéz vizesflaskáért, elég ha a felső vázcsövön végigvezetett szipókát (egyes tájegységek esetében csecsként említik) emeljük a szánkhoz, és máris ihatunk akár 1.4 liter folyadékot, ha szükségünk van rá! Erről a projektről nagyon keveset lehet tudni, feltehetően csak a koncepció az egyetlen létező darab. Nem kell csüggedni; ha be tudunk szerezni egy vékony szilikon csövet, az egyik végét a meglévő kulacsunkba helyezve végig tudjuk vezetni a megfelelő pontig, a másik végét egy rugós sífelvonó-bérlettartóval tudjuk egyszerre mobilissá és rögzítetté varázsolni akár a kormányhoz, vagy gallérhoz csíptetve, és voilá! máris van saját vagány itatónk! Hozzáteszem, a kulacs egy egyszerűbb szerkezet önmagában, kevesebb faxnival.
Egy személyes kedvencem a láthatóság és az egyediség vonalán a küllők közé szerelhető Monkeylights, amellyel menet közben különböző ábrákat, figurákat tudunk megjeleníteni. Több különböző tudással bíró fajta szerezhető be, az alapot képező darabok pl. csak egy keskenyebb sávban, gyárilag beégetett ábrákat képesek megjeleníteni, elég látványosak ezek is. A közép kategóriát képviselő kütyük már szinte a küllők teljes hosszában, a kerekeket oldalról nézve az egész felületet kihasználják. A megszorítás, hogy itt is a gyári ábrákból lehet választani. Mindennek a netovábbja a teljes kereket beterítő, és egyedi ábrákat, mozgóképeket, sőt a legújabb kivitelek videókat is meg tudnak jeleníteni miközben a bicajunkkal haladunk. Ugyan mi magunk sokat nem látunk belőle, de akik mellett elhaladunk biztosan elcsavarjuk a fejüket. Ez a technika természetesen vízálló, nem kell félni attól, hogy tönkremegy.
Gyermekkorunkban is nyomtuk a pedált, és már akkor is a motorozásról álmodoztunk, egy házi megoldás fokozta ezt a fajta életérzést: a kerekek között kereplő franciakártya, amit egy szárítócsipesszel rögzítettünk oda. Nos, ezt fejlesztették tovább a Tubospoke műanyag kipufogócsövet imitáló termékében, ami csak erősíti a hangerőt. Gyerekünk imádni fogja, ha ilyet kap a bicajára, a szomszédok valószínűleg kevésbé. Figyelmeztetés: ez itthon is beszerezhető! A jó viszony további fenntartása érdekében inkább sisakot javaslok gyermekünk fejére.
Ha már sisakról volt szó, a konvencionális darabokon túl léteznek alternatív megoldások. Az a típus, ami akkor válik sisakká, – vagy inkább nevezhető légzsáknak is – amikor éppen esünk elfele, lefele a biciklinkről. Mielőtt földet érnénk, az már teljes pompájában körülveszi kobakunkat és tompítja az ütközést. Elesünk után pedig fixálja fejünket, nyakunkat, amíg jön a segítség. Persze felmerül a kérdés, hogy milyen esetekben választjuk ezt a technológiát; ha két keréken jövünk haza a fodrásztól, vagy színházba, állásinterjúra tekerünk, és nem akarjuk, hogy a sisak összenyomja jól megformázott hajkoronánkat. Manapság mindenre is van megoldás.
“Kompakt méret mindenek felett!” Feltehetően ez a mottó vezérelte a megálmodóját ennek a tágabb értelemben vett kerékpárnak. A két kerék még megvan, ám se pedálokat, se láncot nem találunk rajta, ez bizony elektromos meghajtású. Az igazat megvallva valahol az elektromos rollerek és az elektromos kerékpárok közé sorolni. A célközönség, akik alatt el tudjuk képzelni az a keményvonalas ingázó tömeg lehet, akik olyan messze laknak a vasútállomástól, hogy autóval még nem érdemes, gyalog vagy biciklivel pedig már nem érdemes elindulni ezen szakaszra, 30 kilométeres hatótávjában lehet ezt mérlegelni. A szerkezet egy nagyobb, öblösebb méretű hátizsákban elfér, olyannyira összecsukható. Minden teret kihasználtak a tervezők, a váz belsejében rejtették el a méretes akkumulátort, ami kivehető, és egy 8 órás munkaidő alatt feltölt, készen állva a hazaútra. Az árán túl már csak azt érdemes eldönteni, hogy ez a fajta praktikum megéri-e azt a látványt, amit nyújtunk rajta, mint az a bizonyos majom a köszörűkövön.
A Movember mozgalom egyfajta áthallásaként is értelmezhető a következő különleges, esetleg ízléstelennek is titulálható kiegészítő. Különösen helytálló lehet az a gondolatmenet, ha megnézzük, hogy férfiként milyen lágy részeinkkel ülünk a nyeregbe. Ugyan ennek a lámpának a “látni és látszódni” elvből csak az utóbbit képes biztosítani, elég egyedi módon teszi azt mindenesetre; fényt vet egy igen fontos dologra, a férfiak egészségére!
Én személy szerint megmaradok a novemberi bajusznövesztésnél ennek a mozgalomnak a kifejezésére.
Itthon banyatank néven él a köztudatban az kétkerekű bevásárlókocsi, amit leginkább az idősebbek szoktak maguk után húzni a boltból vagy a piacról hazafelé menet. Lehet, hogy nem újdonság ez az elem, de a megfelelő módon, megfelelő szerkezettel a kerékpár után kötve még haladósabban lehet megtenni a vásárfiával a hazautat. Ugyan mi kreatív népség vagyunk, megoldjuk a rögzítést házilagosan is, de érdemes tudni, kényelmesebb és professzionálisabb egy ilyen célra készített banyautánfutó.
Photo by Rikki Chan and Will Truettner on Unsplash
