A Rózsaszín város – így hívják Dzsaipurt, ami bár túlzás, de tény: a városképet meghatározzák az itt jellemző, nagyrészt sötét rózsaszín vagy inkább téglaszínű épületek. Az óvárost is ez a szín uralja.
Dzsaipur Radzsasztán legnagyobb, észak India egyik legnépesebb városa. Útban feléje – délre tartva – jottányit sem csökkent a meleg, sőt. Az óvárosban, a már említett széles utcákon az épületek aljában – a mi fogalmaink szerint – bazársor húzódik. Az egyes utcák szakosodtak a különféle áruféleségekre, és abból bőséges választékot kínálnak. A híres indiai textíliákból is többféle minőségűt árulnak az egyes üzletek, s érdemes megnézni a drágább boltokat, mert azokban kapunk igazán átfogó képet a több ezer éves indiai szín- és ízlésvilágból: a szári anyagaiból, az ágyneműk, terítők, sálak, a selymek és kasmírok hihetetlenül széles skálájából. Választani lehetetlen, az ember lánya mindet elhozná.
Az óvárost uraló városi palota épületegyüttese Dzsaipur alapítója, tervezője és építtetője, a már említett Szavái Dzsai Szingh (1688-1743) nevéhez fűződik. Ő teremtette meg itt a kézműves ipar alapjait is. A palota képet ad arról az elképesztő gazdagságról, amely a középkori India maharadzsáit körülvette. Egy részét ma is az uralkodócsalád lakja, a többi nyitva áll a látogatók előtt. A főbejáratnál álló Mubarak Mahalban régen a követeket és a vendégeket fogadták, a Maharani, a királynő palotája ma fegyvergyűjteménynek ad otthont. Az udvaron álló Díván-é-Khász pavilonban pedig a világ két legnagyobb ezüst tálja található.
A palotákkal átellenben, egy óriási egzotikus kertben terül el a híres Dzsantar-mantar, India azon öt obszervatóriumainak egyike, amit Dzsai Szingh, az asztrológia iránt rendkívül érdeklődő maharadzsa építtetett az 1700-as években. Finomra csiszolt, kőből és márványból készült eszközökkel rakta tele az udvarát, s ezek a mai napig ellátják feladatukat. Csak az idő mérésére tizennégy geometrikus eszközt használt. Híres napórája, a Szamrat Jantra hozzávetőleg 27 méter magas.
Dzsaipur jellegzetes épületei közé tartozik a Hava Mahal, avagy a Szelek Palotája is, ami arra volt „kitalálva”, hogy az uralkodócsalád hölgy tagjai onnan szemléljék a város életét, az embereket. Tehették ezt a mintegy öt emeletnyi épület 950 rácsozott ablakából.
A Dzsa l Mahal (Vízi Palota) félúton a Borostyánerőd felé, a Sziszodia Ráni kertben magasodik fenségesen, a Maán Szarovar-tó közepén. Az útról is jól látszik, de érdemes megállni, mert a partról még pompásabb látvány. Igaz, télen néha kiszárad a tó, ám a nyári monszunok idején bőségesen van benne víz, szép növényekkel tarkítva.
