Ki gondolná, hogy a Seychelles szigetek egyik legjelentősebb utazási irodájának, az egyik legismertebb DMC (Destinations Management Company), a 7° South-nak részvény tulajdonosa és vezérigazgatója egy magyar hölgy? Anna Butler Payette 30 éve költözött a világ egyik legszebb szigetcsoportjára, az akkor egy éves kisfiával, követve férjét, aki ír-francia gyökerekkel bíró Seychelles-i család sarja. Jól járt a szakma és mondhatjuk, hogy a világ, hogy Anna nem lett szerb-horvát-magyar szakos nyelvész vagy tanár, hiszen így ma már sok tizezren köszönhetik neki álom nyaralásukat a Seychelles szigeteken. Anna, amellett, hogy mesés utazásokkal ajándékoz meg minket, Magyarország tiszteletbeli konzulja is a Seychelles szigeteken és a Magyar Lovagrend boldog tulajdonosa is. Első találkozásunk óta a földi Paradicsomban szerettem volna bemutatni olvasóinknak ezt a nem akármilyen életútat.
Kezdjük a jelen helyzettel – hogyan telnek a napok nálatok manapság?
Mostanában délelőtt dolgozunk, de remélhetőleg hamarosan visszatérünk a 8-tól 4-ig tartó munkaidőre. Valami kevés forgalmunk azért van a cégben. Amíg nem volt a Covid, egy évben száz napot külföldön töltöttem, egyfolytában utaztam Japántól Miamiig, Denvertol Pekingig, északról délre, vagyis nagyon kevés időm volt. Amikor visszatértem egy-egy útról, arra kellett koncentrálni, hogy az irodát vigyem tovább. Utazhatnék – ha utazhatnék, vagyis ha nem lenne a Covid –, mert a fiam visszajött New Yorkból és itt dolgozik velem, mint a cég General Managere; ez egy jó dolog és nagy segítség lesz nekem, könnyebb lesz a munkám.
Nem akármilyen tisztséged van és úgy tudom, hogy egy nagyon értékes kitüntetés birtokosa is vagy.
Nos igen, már 17 éve a magyar állam tiszteletbeli konzulja vagyok itt a Seychelles-en. Tavalyelőtt, 2019-ben pedig az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam a Magyar Lovagrendet a magyar államtól. Mivel én Londonban voltam augusztus 20-án, amikor ezt a kitüntetést át szokták adni, így eljött ide a Magyar Nagykövet úr és tartottunk egy Magyar Estet amikor is én bemutattam egy Budapestről szóló filmet. Nagy rendezvény volt, ötven fős; konzulok, nagykövetek, turisztikai szakemberek és családtagok részvételével. Ott adta át a Nagykövet úr a kitüntetést, elhangzott a magyar és a Seychelles-i himnusz, rendkívül megható esemény volt. A konzuli tevékenységemen belül sok mindenben tevékenykedek, ez azt is jelenti, hogy tovább fejlesztjük a két ország közötti kapcsolatokat – itt nagy szerencsém van, hiszen nagyszerű nagyköveteink voltak és vannak Kenyában, nagyon segítőkészek. Olyan esetekben, ha utasokon kellett például segíteni, akik elhagyták az irataikat, pénzüket, akkor biztos háttérrel tudtam megoldani a problémájukat.
Mesélj nekünk a kezdetekről!
Egy kis horvát nemzetiségi faluban Szentpéterfán születtem Vas megyében, ahol otthon horvátul beszéltünk és az óvodában tanultunk meg magyarul. Az általános iskola befejezése után a Szerb-Horvát Gimnáziumba jelentkeztem, ami a Rózsák terén van Budapesten. Ezután szerettem volna külföldön tanulni, így az akkori Jugoszláviába, Zágrábba küldtem el a felvételi kérelmemet az ottani egyetemre, koreográfia szakra, hiszen addigra már mintegy 10 éves táncos múlt állt mögöttem; nem professzionális, hanem különböző nemzetiségi tánccsoportokban. Felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Egyetemre, onnan kellett felvételiznünk külföldre. Sajnos a magyar kvóta már tele volt az általam kiszemelt szakon, így – hogy ne vesszen az ösztöndíj – más egyetemet kellett keresnem, ez pedig az Újvidéki Egyetem lett, ahol a Nyelvészeti Szakon volt hely. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, aki a Seychelles szigetekről jött és Alain Butler-Payette-nek hívták. Ír és francia eredetű a család, akik már Seychellen születtek. Ő Újságíró Szakon volt ösztöndíjas, később Párizsban fejezte be a tanulmányait Diplomácia Szakon és diplomata lett. 1984. februárjában házasodtunk össze Szentpeterfán, Magyarországon. Az egyetlen fiunk, André, aki most itt dolgozik nálunk még abban az évben decemberben született meg Szombathelyen.
Hogyan kerültél a Seychelles szigetekre és miért pont oda?
Az én szakmámmal nem voltak túl jó esélyek az elhelyezkedésre, mert nagyon sok ilyen végzettségű volt Magyarországon, és mivel a férjem az angol, francia és spanyolon kívül szerbül tanult Jugoszláviában, vagyis nem tanult meg magyarul, így aztán ő egy diplomáciai állást pályázott meg a Seychelles szigeteken; az itteni Külügyminisztériumban helyezkedett el, mi pedig a fiammal egy évre rá követtük és 1986-ban érkeztünk meg a Seychelles-re. Azóta egyfajta kettős életet élek: otthon is van családi házunk és itt is. Nagyon szeretünk hazamenni és mivel én is rengeteget utaztam mindig, útba ejtettem az európai utak során Magyarországot is, különösen addig, amíg a szüleim éltek, szinte minden második hónapban sikerült egy-két napot együtt tölteni velük. Amikor ideérkeztünk, nem mondhatnám, hogy nagy hasznát vettem az általam ismert nyelveknek. Itt három nyelvet beszélnek: az angolt, a franciát és a kreolt, én viszont ezek egyikét sem beszéltem.
Szerencsére többen voltak itt, akik külföldi párt hoztak haza magukkal, így az angol nagykövet feleségéhez jártunk nyelvórákra; együtt néztük a „Gone with the Wind”-et és egyéb filmeket, és teázás keretében így kezdtük a nyelvtanulást, mielőtt az itteni nyelviskolát befejeztem. A franciát és a kreolt is meg kellett tanulnom, ha boldogulni akartam. Seychelles nagyon érdekes ország, a diplomácia nyelve a francia, az adminisztráció nyelve angol, az utcán pedig szinte csak a kreol használatos. Az ország szárazföldi területei nem nagyok és nincs különösebb ipar sem, így aztán a turizmus az, ami a legjelentősebb ágazat, itt kellett boldogulni. Ezért aztán szögre akasztottam a nyelvészetet és ott helyezkedtem el.
Mi volt az első állásod?
Először majdnem tíz évig dolgoztam a Turisztikai Minisztériumban. Ez kiváló rálátást adott a szakmára és arra is, hogy az egyes szigeteken milyen a turizmus helyzete; milyen szállodák és látnivalók vannak, valamint ahhoz is jó alap volt, hogy ha saját cégben gondolkodom, azt milyen szempontok szerint alakítsam majd ki. Ez meg is történt: egy társsal megalapítottam a cégemet, annak ellenére, hogy már két másik utazási iroda is volt a szigeteken és elkezdtem a beutaztatást. Ők elsősorban a nyugat-európai piacot célozták meg, ezért úgy gondoltam, amikor 1991-92. tájékán óriási változások voltak a Kelet-Európai országokban és többfelé nyitottak, hogy felhasználva az orosz nyelvtudásomat, megpróbálkozom először a hatalmas orosz piacon, ahol mintegy 350 millió ember volt, aki szóba jöhetett, mint potenciális célpont. Úgy látszott, hogy jó volt az elgondolás, mert mindjárt a következő évben az ottani partner cégemmel 27 chartert tudtunk indítani Moszkvából. Mókás helyzet volt, hogy ott egy Seychelles-i helyi lakost vártak, mint üzleti partnert, én pedig megérkeztem európaiként, a folyékony orosz beszéd tudásommal, ami egyébként később is sokat segített nekem az üzlet területén.
Hogyan hódítottátok meg a többi földrészt?
Azóta természetesen tovább nyitottunk újabb piacok felé, így például tagja lettünk az Amerikai Virtuoso es az európai TravellerMade hálózatnak, ahol rendszeresen bemutattuk, hogy a Seychellen a Luxus szegmensben utazunk. Magyarországot és Közép-Európát is célba vettem természetesen, ahol a nyelvtudásom ismét csak nagy előnyt jelentett a tárgyalások során. Magyarország tiszteletbeli konzuljaként sikerült a bilaterális kapcsolatokat is jelentősen fejleszteni, különösen a turizmus területén, olyannyira, hogy Magyarországról hét-nyolc chartert sikerült behozni back-to-back 2004-ben.
