Ugyan tudjuk, hogy az utóbbi évben a vírus helyzet miatt beszűkültek a lehetőségek az Indonéz Köztársaság Nagykövetségétől korábban megszokott gyakori és oly színpompás rendezvények megtartására, mégis kíváncsiak voltunk arra, hogy így, visszafogott lehetőségekkel hogyan sikerült fejleszteni a magyar-indonéz kapcsolatokat a kultúra, a gazdaság, a turizmus terén; erről kérdeztük Abdurachman Hudiono Dimas Wahab nagykövet urat.
„Minden város közül csak Budapest az, ahová négyszer visszatértem mielőtt nagykövet lettem itt..”
Hogyan értékeli az itt töltött időt, az eredményeket amióta itt van Budapesten? Mennyiben változtatta meg a terveket az elmúlt évben kialakult járványhelyzet?
Sajnos nagyon leszűkültek a lehetőségeink az elmúlt évben a Covid járvány miatt, egyik diplomáciai fogadásunkat sem tudtuk megtartani és nem tudom, hogy mikor tudjuk elkezdeni újra.
A kereskedelem szerencsére jól működik országaink között, folyamatban van például egy nagy project egy magyar vállalat részéről Indonéziában. A cég neve Roatex, ő nyerte az elektorinikus útdíjrendszer kiépítésére és üzemeltetésére kiírt pályázatot Indonéziában. Számos magyar cég szeretne együttműködni Indonéziával az IT szektoron belül, például az okos város (smart city) típusú városfejlesztés témakörében, illetve az indonéz adórendszer megreformálásához kapcsolódó szoftver fejlesztésében. Sok nyersanyagot szállítunk Magyarországra, például a Magyarországon üzemelő Hankook gyárnak száz százalékban mi szállítjuk a nyersanyagot. Elektronikai termékeket is szállítunk ide Indonéziából. Az itt működő LG és a Panasonic is nagyon sok kisebb alkatrészt vásárol tőlünk. Sokan nem tudják ezt, de nem csak alkatrészeket, autókat is exportálunk, amelyek nálunk készülnek, nagyon sok Toyotát például. Elkezdtük az elektromos autók gyártását is, mert az egyik fő komponens, a nikkel, amelynek gyártását illetően Indonézia a világelsők között jegyezhető, itt található. Tavaly Orbán Miniszterelnök úr Jakartában járt, ahol megállapodtunk abban, hogy a jövőben több közös beruházás és egyéb vállalkozások, projectek valósulnak majd meg a két ország együttműködésében.
A korábban oly nagy sikerű Jakartában megrendezésre kerülő Tradexpo Kiállítással jelenleg mi a helyzet? Az elmúlt években több magyar üzletember tudta meglátogatni és kiváló kapcsolatokat tudott ott kiépíteni az indonéz cégekkel.
Nos, ez is, ahogy a többi ilyen rendezvényünk csak virtuálisan került megrendezésre tavaly. A helyzettől függően természetesen folytatni kívánjuk a hagyományokat itt is.
Az elmúlt években voltak a Nagykövetség szervezésében többször is a turisztikai szakmának szánt nagyszabású rendezvények, amelynek során meghívtak utazás szervezőket, hoteleket, a szakma egyéb képviselőit Indonéziából, hogy találkozhassanak a magyarországi utazási irodákkal, tour operator cégekkel. Terveznek-e ilyet a jövőben?
Igen, egészen biztosan lesz ilyen. A turizmus rendkívül fontos Indonéziának. Ha turisták jönnek hozzánk, soha nem jönnek néhány napra, mindig legalább egy-két hetet töltenek nálunk. A magyar utazók nagyon fontosak számunkra, többek között emiatt is. Igaz, hogy a népesség nem nagy, tíz millió körüli, de amikor hozzánk jönnek Indonéziába a magyarok, sokat költenek és hosszabb ideig tartózkodnak az országban.
A magyarok körében oly népszerű Bali különleges helyet foglal el a szigeteink között; az emberek is egészen mások és nem csak a vallás miatt. Kiváló vendéglátók. Rájöttek, hogy mennyire fontos számukra a turizmus és így is állnak hozzá. Egy hely vonzereje nemcsak a helyszín szépségében, a kultúra gazdagságában rejlik, hanem az emberek vendégszeretetében is, akik fogadnak minket. Hasonló a helyzet Yogjakartában, amelynek atmoszférája Balihoz hasonlítható és amely a világon egyedülálló kulturális kincsei mellett (a Borobudur, a világ legnagyobb buddhista temploma és a Prambanan a világ egyik legszebb hindu templom együttese – a szerző) a helyiek szintén a megértették, hogy a turizmus milyen fontos a számukra. Sorolhatnám a további különlegességeket, mint például a Toba-tó és környéke, vagy Komodo szigete, mindegyik páratlan a maga nemében.
A művészeteket is nagyban pártfogolta korábban a Nagykövetség, hogyan lehetett ezt a nemes tevékenységet folytatni ebben a helyzetben?
A művészetek terén is komoly terveink vannak és van egy már előkészített project is, amelynek keretében magyar művészeket utaztattunk ki Indonéziába, ahol meglátogatták Bandungot, Balit és festményeket készítettek ezeken a csodás helyeken. Több, mint száz gyönyörű festmény készült el, amelyeket szeretnénk kiállítani és a kiállítás előkészületei is megtörténtek már, de maga a rendezvény sajnos egyelőre várat magára. Ezeket a műveket Jakartában is be fogjuk mutatni majd egy kiállítás keretében, ha lehet már ilyeneket tartani.
Hogyan érintette Indonéziát a járványhelyzet?
Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat a járványt illetően, mert talán a legkorábban kezdtük el az oltások beadását, így elég jól állunk, azt mondhatom. Mindenhonnan vettünk oltóanyagot, ahonnan csak lehetett, Thaifölddel kezdtük, de vettünk Kínától, az Egyesült Királyságtól is. Szerencsénk volt, mert a lakosságon belüli arányokat tekintve nálunk lényegesen alacsonyabb voltak a számok, ami a megbetegedéseket illeti.
Hogy érzi magát Budapesten, hogy tetszik Magyarország, Budapest, mik a tapasztalatai, olyan, mint amilyennek elképzelte?
Tudni kell, hogy mielőtt nagykövet lettem Budapesten, már jártam itt négyszer korábban. Először 1989-ben, amikor itt még más rendszer volt, másodszor 1992-ben, majd 2006-ban, negyedszer pedig 2017-ben. Első és második alkalommal turistaként voltam itt a barátaimmal. A harmadik látogatás egy európai körút során történt, amikor is mindenképpen meg szerettem volna mutatni a feleségemnek a gyönyörű Budapestet. Párizsba kétszer látogattam el, Rómába, Minálóba egyszer. Ha bárki kérdez, a legkedvesebb városaim között mindig kiemelt helyen van Budapest. Egyszóval nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt lettem nagykövet.
A magyar ételeket illetően nem mondanám, hogy mindegyiket kedvelem, de van egy, amelyet az első látogatásom óta rajongok és ez a népszerű lángos. Először még turistaként ettem a Budapesti Vásárcsarnokban, illetve Szentendrén, és azonnal a kedvencemmé vált. Nagy rajongói vagyunk a magyar boroknak, én – a Tokaji kivételével – inkább a vörös borokat kedvelem, a feleségem a fehéret.
Az országon belül nagyon szeretem a Balatont, többször voltunk Balatonfüreden például, ahol az egyik barátom vitorlásával már többször szeltük a habokat, Budapesten az egyik nagy kedvencem a Budai Vár.
Mesélne nekünk a világhírű indonéz kávéról?
A híres kávéház láncok, akik saját nevükön jegyeznek kávékat valójában Szumátrai kávékat használnak fel. A kávét illetően mindenképpen megemlíteném a híres Lua vagy Luwak kávét, indonézül Kopi Luwak-ot, amelynek kilója 2000 dollár manapság és nem csak Szumátrán, de Balin is fellelhető, sőt az ottani az igazán híres és különleges; a története ma már egyre inkább ismert: az indonéz szigeteken élő cibetmacska kedvenc csemegéje a kávé növény érett gyümölcse, melynek magját, a kávébabot aztán elszórja. Ebből készül aztán a világ egyik, ha nem a legdrágább kávéja, melyet a világ legdrágább kávézói használnak fel és méregdrágán árulják. A titok a keverési arányokban – a robusta és az arabica tipusok között – és a pörkölési technikában rejlik, ebben mi az élen járunk.
Úgy tudom, vannak együttműködések a sport és a sportdiplomácia területén is.
Nos igen. Én nagy sportrajongó vagyok, nálunk nagyon népszerű a sport. Indonéziában mi is megrendeztük az Indonéziai Játékokat. Tudni kell, hogy az egykori futball legenda, Puskás rendkívül híres és népszerű Indonéziában, mindenki ismeri a nevét, aki szereti a sportot, a futballt. Országaink részéről közös a törekvés az együttműködésre a sport területén, Magyarország például fogad három játékost Indonéziából a Puskás Akadémián, 16 éveseket, hogy itt fejleszthessék tudásukat. A sport jelentősége sokkal nagyobb, mint azt sokan gondolják. Az Önök országa nagyon híres például a vízilabdáról. Emlékszem a Melbourni Olimpiára, amikor Magyarország játszott a Szovjetunióval és amikor vér folyt a medencében. Mi Indonéziában azóta ismerjük Magyarországot. A másik ilyen esemény az 56-os?? futball világbajnokság, amikor Magyarország játszott Németország ellen és mindenki a magyarokat jelölte volna világbajnoknak. Ez ma már a sport és a történelem része.